Pattog a laszti a téren, a srácok,
jól belerúgnak, ajaj, hova száll most?
Átrepül újra a nagy keritésen,
át, hova nem mehetünk, te sem én sem.
Mérges az eb, ugat egyre, ha játszik
sok gyerek itt, s idehívja a bácsit.
Azt, aki mindig üvöltöz a kertből.
Azt, ki miatt ez a meccs ma is eldől.
"Bácsi! A labda!" - a Józsi kiáltott
"kis vakarékok! Mért ide jártok?"
Felveszi szépen a lasztit a földről,
megsimogatja - (szemét is a könnytől)
Lesz-e a labda miénk? S vajon újra
megsimogatja? Kiszúrja?
Kiszúrja..
Nézi csak egyre,
lehalkul a szél is
összelapult a kezében...
ráncos a bőr, leeresztve, pattog az álmaiban kicsit este ha nem lesi senki
Fekszik a laszti a kertben,
ez Ennyi.
Ma mind hazaérnek időben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.